professzor, Johannes Gutenberg Universität (Mainz)
A differenciált tanulás, avagy miért gátolja meg az ismétlés a hatékony tanulást?
november 18., 11h55–12h35
A differenciált tanulási megközelítés több mint 20 éves kutatás eredményekre tekinthet vissza. És még mindig több kérdés van nyitva, mint megoldva. Ettől függetlenül a differenciált tanulás elmélete jelentős vita tárgyát képezi arról, hogy miként kell kezelni a mozgások tanulásának lehetőségeit, és olyan magyarázó modellt nyújtott, amely a korábbi motoros tanulási modelleket egyesíti egy közös elméletté. Az ingadozásoknak az élő vagy disszipatív rendszerekben betöltött központi szerepéből kiindulva, a differenciált tanulás a megfigyelhető ingadozások felerősítését használja a tanulási rendszer destabilizálására, ezáltal elindítva az önszerveződés folyamatát.
Ebben a folyamatban az edző vagy a tanár csak diffúz energiát juttat a rendszerbe megnövekedett ingadozások formájában, és lehetővé teszi a tanuló számára, hogy saját képességein és készségein alapuló új állapotot érjen el. Fontos megjegyezni, hogy az önszerveződés azt jelenti, hogy nem nyújtanak konkrét információt a megoldásról, és ezért nem adhatók külső információk a helyes vagy helytelen végrehajtásról. Emiatt a differenciált tanulásról szóló legtöbb tanulmányban a beavatkozások nem járnak ismétléssel vagy külső visszajelzéssel.
Az állandó módosítások miatt a rendszer elegendő visszajelzést kap magától, ezért a további külső visszacsatolás már nem hoz további hasznot. Az eddig rendelkezésre álló tanulmányok többsége kevés előnyt társít az ismétlődő tanuláshoz az elsajátítási szakaszban, ezzel szemben a következő tanulási vagy megtartási szakaszban nagy jelentőséggel bír.
Mivel ideális esetben a gyakorlatok nehézsége igazodik a sportoló teljesítményének ingadozásához – azonban ezek nagyon egyéniek és érzelmektől, fáradtságtól vagy a zenétől is függhetnek – feltételezhető, hogy az optimális rezonanciát és így a maximális variációt mindig adaptálni kell egyénre és helyzetre. A differenciált tanulás szerinti agyi elektromos aktiválással foglalkozó legújabb tanulmányok mind a hagyományos megközelítésekkel szembeni előnyöket, mind az optimális variáció egyéni függőségét alátámasztják. Ennek ellenére még mindig sok kutatásra van szükség ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a motoros tanulás variációiról.
Életrajz:
Fizikát, sporttudományt, neurofiziológiát és pedagógiát tanult. Doktoriját biomechanika területén szerezte a Frankfurti Egyetemen (Németország) 1990-ben. 2007-től a Mainzi Egyetem edzés- és mozgástudományi elnöke. A világ minden táján tevékenykedik vendégprofesszorként. Hazai és nemzetközi élsportolókkal konzultál 1985 óta.