Válaszúton: minden harmadik tizenéves abbahagyja a rendszeres sportolást

fotó: Szalmás Péter

Stressz, a remélt siker elmaradása, korosztályváltás, a tanulás és a sport összeegyeztethetőségének problémája, szülői nyomás, kiégés. Ezek a főbb problémák, ami miatt sok fiatal már a felnőtté válás előtt abbahagyja a rendszeres sportolást. A probléma megoldásához elengedhetetlen a szülők és a szakemberek együttműködése.

Az öröm a legjobb motiváció

Szakértők évtizedek óta vizsgálják, mi motiválja a fiatalokat a mozgásra. Ezek között a legerősebb az öröm- és élményszerzés, valamint a mozgáskészség fejlődése. A serdülőkor azonban számos változást hoz a tizenévesek életébe. Az első törésvonal az általános iskola befejezéséhez köthető: egy amerikai tanulmány[1] szerint 10-13 éves kortól kezdődően minden évben a gyerekek 35 százaléka kirostálódik a szervezett sportból, elsősorban a sikertelenség érzete miatt. A másik jelentős választóvonal az érettségi időszaka, ugyanis az iskolai elvárásokat egyre nehezebb összeegyeztetni a sportolással. Ezenfelül a stressz, a túlzott szülői nyomás és az anyagi helyzet is azon okok közé tartozik, ami miatt nem folytatják a sportolást a fiatalok.

A fentieket támasztják alá további nagy, átfogó nemzetközi kutatások. Az egyiket két amerikai szakember jegyzi (Tek Dangi, Peter A. Witt 2016.). Munkájukban 43 európai, észak-amerikai és ausztrál kutatást  összegeztek. A másik nagy összefoglaló tanulmány Kanadában készült hasonló témában, és kutatási kritériumok alapján. A kanadai szerzőpáros (J. Crane, V. Temple. 2015), 23 európai és 17 észak-amerikai publikáció alapján teszi meg megállapításait.

Az utánpótlásban is jelentkezik a probléma

Az utánpótlás számára is egyre nagyobb probléma, hogy a gyerekek rendszeresen kimaradnak az edzésekről, vagy abbahagyják a sportot. Az egyik komoly kihívás a korosztályváltás során fellépő problémák megfelelő kezelése. Egy versenyzőnek komoly elbizonytalanodást jelenthet, ha alsóbb korosztályban sikert sikerre halmoz, majd korcsoportot váltva eleinte számos kudarc éri. Ha ezekben a helyzetekben nem kap kellő biztatást, támogatást mind szülői, mind edzői szintről, akkor nagyon könnyen feladhatja a sportolást.

Élsportolói és szülői tapasztalat

A háromszoros olimpiai bajnok kajakos Storcz Botond háromgyerekes apukaként nemcsak élsportolói, hanem szülői tapasztalatot is szerzett a témában. A legnagyobb, 16 éves lánya hobbyszerűen röplabdázik, a középső lánya pedig kajakozik. „ Nem erőltetem rá a sportot a lányaimra, a mozgás szeretetére tanítom őket. A legszebb élményeim közé tartozik, ha együtt bringázunk, futunk, vagy csatlakoznak hozzám a lányok a vízen – magyarázza Storcz Botond. – Kell, hogy kikapcsoljunk, felfrissítsük az agyunkat, sőt, a sport által megtanulunk koncentrálni, feladatokat határidőre, precízen elvégezni.”

Mit tehetnek a szülők?

A kutatók eredményei és élsportolói tapasztalatai alapján a Magyar Diáksport Szövetség elnöke, Balogh Gábor egykori élsportoló az alábbiak szerint foglalta össze a szülőknek szóló tanácsokat:

Támogató hozzáállás: Fontos, hogy a gyermeknek döntési autonómiát biztosítsunk, azaz a szülő inkább támogató és ne kontrolláló legyen, valamint hagyja meg gyermekének a független választás jogát abban, hogy versenyszerűen, vagy csak kedvtelésből szeretne sportolni.

Multi-sport: Ahhoz, hogy a gyerekek életének része legyen a mozgás felnőttként is, nagyon fontos szerepe van az úgynevezett multi-sportnak. Ennek lényege, hogy a gyerek 12 éves koráig több sportot, mozgásformát is kipróbál, és majd ezt követően választja ki a számára legmegfelelőbbet – így a kiégés is elkerülhető.

Belső motiváció: Általánosságban véve kijelenthető, hogy az ember csak akkor végez rendszeresen, hosszú időn keresztül fenntartható testmozgást, ha örömét leli a tevékenységben, és saját maga, nem pedig a szülei által kitűzött céljait valósítja meg a sportolás során. Ennek kialakításában az edzők, testnevelők, kortársak mellett kiemelkedően fontos szerepet játszanak a szülők, ezért fontos, hogy tudatosan segítsék ezt a folyamatot.

Közösségi élmény: Ha jó a társaság, a közös siker és kudarc élménye nagyon jó csapatot tud összekovácsolni, és ez esetben sosem lesz kérdés, hogy menjünk-e edzésre. Szülőként tehát érdemes odafigyelni, hogy ezt az élményt megkapja-e a gyermek, és fontos segíteni is a sportközösséget az összekovácsolódásban.

Sport és tanulás: A tanulást kiválóan kiegészíti, sőt, segíti a rendszeres sportolás. Számos élsportolói példa is mutatja (pl. Baji Balázs, Kapás Boglárka, Szilágyi Áron), hogy megfér egymás mellett a kettő. Ha szülő mégis azt látja, hogy a versenysport időben, energiában túl megterhelő a tanulás mellett, akkor is próbálja a szabadidősport irányába terelni gyermekét, hogy a mozgás jótékony hatásaiból minél tovább profitáljon.

Az MDSZ elnöke szerint a lemorzsolódás csökkentésében, a sport és a rendszeres testmozgás melletti elköteleződés erősítésében komoly szerep hárul a magyar sport alapegységeire, a sportklubokra is. Itthon talán még kevésbé jellemző, hogy egy jellemzően valamely sportág versenyrendszerében részt vevő sportegyesület rekreációs szakosztályt vagy programokat működtetne, de akár a családok megszólítása, akár a versenysportból lemorzsolódó gyermekek megszólítása szempontjából lényeges, hogy minél több sportszervezet vállalja fel hazánkban is ezt a filozófiát.

„EFOP 3.2.10-16 program a sportos és egészséges iskolákért”

Az MDSZ egy Európai Uniós programot is indított a sportos és egészséges iskolákért (EFOP 3.2.10-16), amelynek céljai között szerepel, hogy a testnevelés órák és a diáksport grassroots szellemiségű − azaz játékos, élményszerű − sportági tartalmakon, programokon keresztül járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legtöbb gyerek szerezzen pozitív élményeket a sportolásról.

[1] Weiss és FerrerCaja, 2002