Az ország legidősebb testnevelőjétől, Németi Tibortól búcsúzunk
Németi Tibor Tapolcán született 1937. október 21-én. Már az általános iskolai évek alatt is aktívan részt vett az iskolai sportéletben, főleg tornában, atlétikában és labdarúgásban. Középiskolában a tornászcsapat tagja volt, országos versenyen harmadik helyezést ért el. Óriási kitüntetés és élmény volt számára, hogy tornászcsapatuk a moszkvai VIT-en szereplő magyar delegációnak tagja volt.
Főiskolás évei alatt a TF csapatával számos nemzetközi versenyen vettek részt, és értékes helyezéseket értek el. Egyesületi szinten is részt vett országos bajnokságokon és nemzetközi versenyeken, de egy súlyos sérülés miatt 1957-ben befejezte a magas szintű élsportolói pályafutását.
1964-ben szerzett diplomát a Testnevelési Főiskolán, ahol középiskolai testnevelő tanári, valamint szakedzői végzettséget szerzett. Pályaválasztásában, sportkarrierjének alakulásában jelentős szerepet játszottak testnevelő tanárai.
1961-től 1973-ig Derecskén, a Bocskai István Általános Iskolában dolgozott testnevelő tanárként, tornaedzőként. A vezetésével szerveződött tornászcsapat megyei és országos szinten is kiemelkedő eredményeket ért el az akkor még „Úttörő Olimpia” elnevezésű versenyrendszerben – gyakorlatilag minden versenyt megnyerve éveken keresztül.
1973 – 1994 között a debreceni Bányai Júlia Általános Iskolában dolgozott testnevelőként, tornaedzőként, városi testnevelés szakfelügyelőként. Tanítványai között jó néhány, később is sikeres sportolót találunk: Lente Lajos (DVSC) Váczi „Róka” (DVSC) és Kovács „Bóbi” (DVSC, Vasas, magyar válogatott) labdarúgók, Farkas Zsuzsa ifjúsági válogatott röplabdázó, Tumbász József cselgáncs Európa-bajnok.
Debrecen város szakfelügyelőjeként fontosnak tartotta a szaktudást, az emberismeretet és a kontaktusteremtő készséget. Ezekre mindig nagy gondot fordított. Szakfelügyelői munkájára az innovációra ösztönző, magas szintű követelmény-támasztás, ugyanakkor a humánus segítségnyújtás volt jellemző. Kollégái szívesen vették látogatásait, egyéniségéből fakadó közvetlenségével, humorával megkönnyítette a szakmai instrukciók befogadását.
2000 – 2020 között a bodaszőlői Zeleméri László Általános Iskola testnevelője volt, amely időszak alatt az intézmény a Kis Iskolák Sportversenye Diákolimpia aktív és sikeres résztvevője, 2019-ben pedig a kis iskolák között a diákolimpiai eredményei alapján a legeredményesebb iskola lett.
Nemcsak felkészítőként, szervezőként is kapcsolódott a Diákolimpiához: 2004. óta a körzeti Diáksport Bizottság vezetőjeként szervezte az alapszintű Diákolimpia versenyeket, amivel oroszlánrészt vállalt a versenyrendszer működtetésében.
Testnevelői hitvallásáról így beszélt:
„Az évek során megtanultam, hogy figyelemmel, szeretettel és elengedhetetlen humorral lehet nevelni a jövő generációját, mindezt kiegészítve azzal, hogy eredményeket csak sok munkával és önként vállalt fegyelemmel lehet elérni.”
54 éves pályafutása során számtalan interjú jelent meg vele. Rengeteg szakmai cikket publikált hazai és nemzetközi szaklapokban, folyóiratokban. Írt pályázatokat, tartott számtalan szakmai előadást, amelyekbe a hosszú évek során felhalmozódott szakmai tapasztalatait próbálta átadni.
Könyve „Gimnasztika és Játékgyűjtemény” címmel jelent meg.
Elsősorban halmozottan hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozott, akiket a sport szeretetére nevelt, és országosan és nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeket ért el velük.
Rengeteg tanítványa és pályatársa számára példakép volt, szellemisége, a (diák)sportról alkotott felfogása és elkötelezettsége minden diáksportban dolgozó szakember számára is követendő példát mutat. Az elsők között volt, akik testnevelőként munkájukkal megalapozták azt a szép küldetést, ami a diáksport lényege: megszerettetni a gyerekekkel a testmozgást, a sportolást.
Életútját így összegezte:
„Életem során igyekeztem minden feladatot a tőlem telhető legjobb szakmai tudással elvégezni. Minden helyzetben megtaláltam a humort és a reményt egy jobb megoldásra. A kihívások feltöltöttek, és a mai napig azt vallom, hogy ezek révén juthatunk előre és fejlődhetünk az életben.”
