A TE IS Program első tanéve a Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnáziumban
A Magyar Diáksport Szövetség TE IS Programja 2014 óta országszerte több mint 140 általános- és középiskolában került bevezetésre. Budapesten a Programot elsőként a VIII. kerületi Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnázium valósította meg. Az elmúlt egy év tapasztalatairól beszélgettünk Kiss Imre Ottó mentorpedagógussal és Zavarkó Mihály igazgatóhelyettessel. A beszélgetéshez csatlakozott Kállai Bálint is, az iskola diákönkormányzatának elnöke és a TE IS Csapat egyik legaktívabb tagja.
Hogyan került kapcsolatba az iskola a TE IS Programmal?
Imre: Alig egy éve, hogy megkerestük a Magyar Diáksport Szövetséget, s mint kiderült, egy olyan program került a birtokunkba, amit remélni sem mertünk. Pedig csupán néhány sporteszközt szerettünk volna kérni. Többszöri egyeztetést követően a tantestület is megismerte a TE IS lényegét, majd az önkéntes kollégák közreműködésével elkezdődött a közös munka és tervezés. A gyerekek tréningeken, a kollégák PAT-képzés keretében sajátították el a TE IS-hez kapcsolódó ismereteket.
Visszatekintve az elmúlt tanévre, mi volt az iskolában a Program legfontosabb hatása?
Mihály: Az, hogy az iskolában egyszerre több közösség is elkezdett formálódni. Egyrészt kialakult egy TE IS Csapat, amelyben a kicsik és nagyok megtanultak együttműködni, egymást elfogadni, mindenki megtalálta a helyét, betöltötte szerepét, anélkül, hogy komoly konfliktusok lettek volna a csoporton belül. Ugyanez a közös munka a csapatot mentoráló tanári TE IS Team-ben is megvalósult, jobban megismertük egymást, a PAT képzés és az aktivitások révén jól együtt tudtunk működni, egymásra támaszkodni. Összetartásunk a tantestületi kohéziót is erősítette. Másrészt az egész iskolát megmozgatva láttuk, hogy a szelíd kontroll alatti önkéntes részvétel mennyi pozitív energiát szabadít fel a tanulókban és a bekapcsolódó tanárokban is, mennyi vidám, vicces eseményt eredményezhet, és igazi közösségformáló erőként miben tudja fejleszteni a közös iskolai kultúrát. A TE IS hatására erősödött a Diákönkormányzat is. Szerencsés, hogy van átfedés a tagok között, nincs rivalizálás, csak szoros együttműködés.
Nagyon fontos pontnak tartottam, hogy az iskola tanulóközössége előtt történt a sajtófotós és protokolláris „ISF WSC Swimming 2017 Budapest” április végi kiemelkedő világsporteseményének egyik promóciója, melyen olimpikonok, többszörös világbajnokok, sportvezetők, sportdiplomaták adtak rangot az eseménynek. A rendezvény keretén belül sok-sok ajándékot kaptunk az ISF-től és a Magyar Diáksport Szövetségtől.
A gyerekek nagyon meghatódtak, ők ilyet még sosem láttak, nagyon büszkék voltak a dedikált pólókra, illetve a Balogh Gábor elnök úr által aláírt fotókra. Ez az esemény máig érezteti hatását. A gyerekek látják, hogy érdemes közösségben, a közösségért dolgozni, jó az, ha az iskolai munkára a potenciális támogatók felfigyelnek.
Mi volt az a program, ami az iskola tanulóit leginkább megmozgatta?
Bálint: Szerintem az első évünk – ahhoz képest, hogy az ilyen dolgok nem igen voltak megszokottak az iskolában – elég jól sikerült. Voltak remek programjaink, amit a gyerekek iszonyatosan élveztek. De nem csak a gyerekek, hanem a szervezés során a TE IS Csapatban mindenki odatette magát. Talán ez volt, amit a legjobban élveztünk, hogy a tanulókat ki tudjuk zökkenteni a hétköznapi unalmas sulis életből, és valami újat tudunk nekik mutatni.
Imre: A papírtekercselő. A közösen kitalált és megtervezett, megszervezett aktivitásban a szervezők, a TE IS Csapat kommunikálták az iskola tanulói felé a várható eseményt és biztosították a feltételeket, valamint a segítőket. A kollégák tanácsokkal és a lebonyolítás gördülékenységének megteremtésével vettek részt. Maga az akció az elfogadás jegyében a közösséghez tartozást szimbolizáló egymáshoz való papírtekercselést jelentette, amely nagy tetszést aratott.
Milyen kihívások előtt áll a TE IS Program folytatása? Hogyan látjátok az iskolában a TE IS jövőjét?
Mihály: Szerintem ez volt a tanulóév. Voltak jó kezdeményezések, ötletek, ezek egy része sikeres programként meg is valósult. Voltak meddő próbálkozások is, de ezeket nem kell kudarcként megélnünk, hiszen a hibákból, tapasztalatokból sokat tudunk tanulni, fejlődni, megtanulunk jobban szervezni, ütemezni, strukturálni. A legfontosabb, hogy kialakult egy működő és ütőképes csapat, amelyre mindig lehet számítani, és bármely iskolai megmozdulásban bevethetőek vagyunk. Ötlettel, szervezéssel, előkészítéssel, végrehatással.
Úgy gondolom, a jövőben több aktivitás és még több tanulót, tanárt, (és itt álmodozom) szülőt megmozgató program lesz az iskolában, esetleg az épület falain kívül is, és egy jobban együttműködő csapat viszi felfelé a közös iskolai kultúra ívét. Megítélésem szerint a TE IS hosszú távon való iskolai működése segíti az iskolai agresszió visszaszorítását, újszerű eszközei és módszerei jelentős támogatást nyújtanak nem csak a gyerekeknek, hanem a pedagógusoknak is.
